Szerző

Jászay-Horváth Elemér

költő

1888. december 24. — 1933. április 10.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 64 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2019. december 6.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Jászay-Horváth Elemér

Egy fiúhoz

Bánatra termett gyönge gyermek,
Örömre vágyó sápadt fiú.
Bús szemeim ma könnyekkel telnek:
Az élet oly rövid, s a küzdés oly hiú!

Halálra éledt szomorú lélek!
Életre vágyik mind, aki él.
Hosszú utadra ki mégyen véled?
Ha zsendül a tavasz, mért hullik a levél?

Gyászol a Jóság: zord a valóság,
Kegyetlen lába földre tipor;
Tavaszi fénytől hullnak a rózsák,
S a hervadó levélt szürkén temeti por.

Túl a világon éltet az álom,
Kósza futásán száz szín akad;
Túl a valóság-vonta határon:
Fehér ágyad ölén, ott temesd el magad.

Ott nincs könny a szemben, elringat csendben,
Új földre repít az álomfogat,
Testetlen csókok serege lebben:
S az áldott álomország dús kertje befogad.

Te vagy: ki voltam én ifiontan,
Óh sohse légy az, ki most vagyok!
A lét küszöbén álomba-holtan
Simogassanak fehér, mosolygó angyalok.

Nyugat, 1910/6. szám

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom