Szerző
Vörösmarty Mihály

Vörösmarty Mihály

magyar költő, író, ügyvéd, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja

1800. december 1. — 1855. november 19.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 491 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2019. november 25.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Vörösmarty Mihály

Kenyérmezei diadal irójának

1

Bors, ha Kenyérmezejére botolsz, s még kedves az élet:
Meg ne maradj színén bátorok hamva fölött;
Ellened ott minden sírjával feldobog a föld,
S rád villámlik az ég, gyáva, szivetlen iró!

2

Mint bizonyos dolgot, látom szép végedet, oh bors,
Bors vagy, megtörnek, s tokba vetend az inas.
Ott valamely tátos német tévedve beszippant,
S roppant sírhalomod rengeteg orra leszen.

3

Embereid, mint a fűszál, elhullnak a harcon,
Kár értök: kétszer halni mi szörnyü halál.

1829.

Vörösmarty Mihály aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!