Most átölelsz, s viszesz magaddal
- - U - U - U - -
Suhanó, szálló szárnyakon:
U U - - - - U U
Olyan vagy, mint egy büszke angyal.
U - - - - - U - U
Arannyal ékesűl fejünk,
U - U - U - U -
Káprázva szállunk és vakon.
- - U - - - U U
- Hová megyünk?
U - U -
Elbúcsúztam a vágyaimtól.
- - - U U - U- -
Az útunk végén, jaj, mi vár?
U - - - - - U -
És reszketek, mint félve indúl
- - U - - - U - -
Hosszú útjára a beteg,
- - - - U U U -
Mert szíve fáj s nem érzi már
- - U - U - U -
Az életet.
U - U U
Most átölelsz s viszesz magaddal.
- - U - U - U - U
Az útunk végtelenbe vész.
U - - - U - U -
Nem küzködök már bús magammal,
- - U - - - U - -
Mert nyugtató szárnyad fedez;
- - U - - - U -
Röpűlünk: és ez az egész
U - - - U U U -
És minden: ez.
- - U U
A semmiségbe elmerűlünk
U - U - U - U - -
És nem vagyunk s nincs semmi sem.
- - U - - - U -
Még egyszer fölmerűl előttünk
- - - - U - U - -
Egy régi ház, s az életünk,
- - U - U - U -
S feljajdul halkan a szivem:
- - - - U U U -
Hová megyünk?
U - U -
| A
B
A
C
B
C
| 9
8
9
8
8
4
| | A
B
C
D
B
D
| 9
8
9
8
8
4
| | A
B
A
C
B
C
| 9
8
9
8
8
4
| | A
B
A
A
B
A
| 9
8
9
8
8
4
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|