Szerző

Jászay-Horváth Elemér

költő

1888. december 24. — 1933. április 10.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 32 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2019. november 20.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Jászay-Horváth Elemér

Hová megyünk?

Most átölelsz, s viszesz magaddal
Suhanó, szálló szárnyakon:
Olyan vagy, mint egy büszke angyal.
Arannyal ékesűl fejünk,
Káprázva szállunk és vakon.
- Hová megyünk?

Elbúcsúztam a vágyaimtól.
Az útunk végén, jaj, mi vár?
És reszketek, mint félve indúl
Hosszú útjára a beteg,
Mert szíve fáj s nem érzi már
Az életet.

Most átölelsz s viszesz magaddal.
Az útunk végtelenbe vész.
Nem küzködök már bús magammal,
Mert nyugtató szárnyad fedez;
Röpűlünk: és ez az egész
És minden: ez.

A semmiségbe elmerűlünk
És nem vagyunk s nincs semmi sem.
Még egyszer fölmerűl előttünk
Egy régi ház, s az életünk,
S feljajdul halkan a szivem:
Hová megyünk?

Nyugat, 1910/22. szám

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom