Adott a sorsom még egy pincét, U - U - - - - - - gondzápor elől ereszem, - - - U U - U U U öreg boroknak egy jó pintjét U - U - U - - - - itt gyertyalángnál beveszem. - - U - - U U - Lehet, hogy ottfönn a Nap lángol, U - U - - U - - U égen repülő ifjú ficánkol, - - U U - - - U - - merészen szálldos föl meg alá: U - - - - - U U - majd visszatalál a humusz alá, - - U U - U U U U - ad néki a sorsa síri pincét. - - U U - U - U - - De lehet: éjfél van javában, U U U - - - U - U és fénylőbb ez a dohos lebuj, - - - - U U U - U - csontos remete ül magában, - - U U U - U - - s a bősz Oroszlán félrebúj: U - U - - - U - a sárgasörényű éhes Óra U - U U - - - U - U nem mordul rá a szelíd ivóra, - - - - U U - U - U ha víg a vér: nem néz időt, U - U - - - U - dalol, akár ha a világ kidőlt. U U U - U U U - U - Lehet, hogy éjfél van javában. U - U - - - U - U Itt pókfiak légyen vitáznak, - - U- - - U - U az ászokfában sürgöl a szú, - U - - - - - U U - mind gócok ők, örülnak a láznak, - - U - U - U U - - de szótlan érik a nemes aszú. U - U - U U U U U - Egy bordalt ám én is dúdolnék, - - - - - - - - - valami góc csak én is dúdolnék, U U U - U - - - - - valami góc csak én is volnék, U U U - U - - - - bennem is van Nyár egynehány: - U - - - - U - hol Istent vívtam, hol leányt. U - - - - - U- (A pókfiak légyen vitáznak.) U - U- - - U - U Nem kell izgulni minden tréfán, - - - - U - - - - a bornak is íze néha fáj, U - U U - U - U - de szép, hogy minden múlik mélán, U - - - - - - - - síró esőn elúszik a táj, - - U - U - U U - a szűz almája őszire lágyul, U - - - U - U U - - szeme marad borús világul: U U U - U - U - - csókcsillagból hű kutyaszem, - - - - - - U U - s a bor ne hagyjon el sohasem, U - U - U - U U - hogy el ne vérezz e világi tréfán. U - U - - U U - - - -
| A
B
A
B
C
C
D
D
A
| 9
8
9
8
9
10
9
10
10
| | A
B
A
B
C
C
D
D
A
| 9
9
9
8
10
10
8
10
9
| | A
B
A
B
C
C
C
D
D
A
| 9
9
10
10
9
10
9
8
8
9
| | A
B
A
B
C
C
D
D
A
| 9
9
9
9
10
9
8
9
11
| | | |
| Alliteráció Alliteráció
|