Hová repülsz, ó Ének, szívemből bújt madár, U - U - - - - - - - - U - még vérem melegétől tüzes? És mely határ - - - U U - - U U - - U - fogad? Hozzá találsz-e, emberi szív, ha vár? U - - - U - U - U U - U - Ó, szép, de vak madár vagy. Sorsod a nagy Sötét. - - U - U - - - U U - U - Ki tudja: zengő hangod mely folton tépi szét, U - U - - - - - - - - U - s mily óceán terület, hol ólmos fülre vét? U - U- U U - U - - - U - De csak röpülj, ó ének, én szárnyas énekem! U - U - - - U - - U - U U A csillagmiriáddal örvénylő Végtelen U - - U U- U - - - - U U ezer villámcsatáján ne bántson félelem. U - - - U - - U - - - U U Te csak röpülj, és zengjed, mi benned sír, sikong, U - U - - - - U - - - U - jajdul, lázad és ujjong: a kín, a gyász, a gond, - - - U - - - U - U - U - a vér, a nyár, az Isten, - te mind dalolva mondd. U - U - U - - U - U - U - Talán szobája mélyén egy árva rab figyel, U - U - U - - U - U - U - kinek oly jó, hogy búját testvérhang űzi el, U U - - - - - - - - - U - s még sírni is jobb néki, mert van együtt kivel. - - U - - - U - U U - U U Talán egy vén szívében pár régi kép derül, U - - - - - - - - U - U - mely friss volt egykor, édes volt véghetetlenül, - - - - U - - - - U - U - s feltündököl, sírjához gyengéd kíséretül. - - U - - - - - - - - U U Talán egy ifjú homlok, mely álmokkal csatáz U - U - - - - U - - - U - a Sorsot ostromolva, szavadon eljuház, U - U - U - U U U U - U - értvén, hogy víg szürethez bőven kell nyári láz. - - - - U - - - - - - U - Talán egy szótlan lányzót, virágok cinkosát, U - - - - - - U - - - U - majd boldogfájó titka borzongva futkos át, - - - - - - U - - U - U - és megremeg, mint kertben fehérvirágos ág. - - U - - - - U - U - U - Talán cellája árnyán egy lélek megragyog, U - - - U - - - - - - U - sejtvén, mit az élnek hord rejtelmeset, nagyot, - - U U - - - - - U - U U és békülten imázza: "Isten, tied vagyok!" - - - U U - U - - U- U U És ha szavad megújjong, mint a tavaszi rét, - U U - U - - - U U U U - mit tudod: mennyi lélek kiált majd évoét, - U - - U - - U- - - U- s kinek lesz ünnepévé az ezertitkú Lét? U - U - U - - U U - - - - Ó, hát röpülj csak, Ének, szívemből bújt madár, - - U - U - - - - - - U - fogadjon bár virággal vagy köddel a határ: U - - - U - - - - U U U - ne várjon rád hiába, egyetlen szív ha vár. U - - - U- U U - - - U -
| A
A
A
| 13
13
13
| ^ Bokorrím
| A
A
A
| 13
13
13
| ^ Bokorrím
| A
A
A
| 13
13
13
| ^ Bokorrím
| A
B
B
| 13
13
13
| | A
A
A
| 13
13
13
| ^ Bokorrím
| A
A
A
| 13
13
13
| ^ Bokorrím
| A
A
A
| 13
13
13
| ^ Bokorrím
| A
A
A
| 13
13
13
| ^ Bokorrím
| A
A
A
| 13
13
13
| ^ Bokorrím
| A
A
A
| 13
13
13
| ^ Bokorrím
| A
A
A
| 13
13
13
| ^ Bokorrím
| | |
| Alliteráció
|