Lendvai István Útravaló című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Hová repülsz, ó Ének, szívemből bújt madár,
 U -  U -     - - -     - -  -   -    U -   
még vérem melegétől tüzes? És mely határ
 -   - -   U U - -   U U   -   -    U -  
fogad? Hozzá találsz-e, emberi szív, ha vár?
 U -    -  -  U -    U  -  U U   -    U  -   

 
Ó, szép, de vak madár vagy. Sorsod a nagy Sötét.
-    -    U  -   U -   -     -  U  U  -    U -   
Ki tudja: zengő hangod mely folton tépi szét,
 U  -  U   -  -  -  -   -    -  -   - U   -   
s mily óceán terület, hol ólmos fülre vét?
   U   - U-   U U -    U  -  -   -  U  -   

  
De csak röpülj, ó ének, én szárnyas énekem!
 U   -   U -    - - U   -    -   U  - U U  
A csillagmiriáddal örvénylő Végtelen
U   -  -  U U-  U  -  -   -  -  U U 
ezer villámcsatáján ne bántson félelem.
U -   -  -   U - -   U  -   -   - U U   

  
Te csak röpülj, és zengjed, mi benned sír, sikong,
 U   -   U -    -   -   -    U  -  -   -    U -    
jajdul, lázad és ujjong: a kín, a gyász, a gond,
 -  -    - U  -  -  -    U  -   U   -    U  -   
a vér, a nyár, az Isten, - te mind dalolva mondd.
U  -   U   -   U  -  -      U  -    U -  U  -     

  
Talán szobája mélyén egy árva rab figyel,
 U -    U - U  -  -  U   -  U  -   U  -   
kinek oly jó, hogy búját testvérhang űzi el,
 U U  -    -   -    - -   -   -  -   - U -   
s még sírni is jobb néki, mert van együtt kivel.
   -   -  U -   -    - U   -    U  U  -    U U   

  
Talán egy vén szívében pár régi kép derül,
 U -  -    -    - - -   -   - U  -   U -   
mely friss volt egykor, édes volt véghetetlenül,
 -     -    -   -   U   - -   -    -  U -  U -   
s feltündököl, sírjához gyengéd kíséretül.
   -  -  U -    -  - -    -  -   - - U U   

  
Talán egy ifjú homlok, mely álmokkal csatáz
 U -  U   -  -  -  -    U   -  -  -    U - 
a Sorsot ostromolva, szavadon eljuház,
U  -  U  -   U -  U    U U U  -  U -  
értvén, hogy víg szürethez bőven kell nyári láz.
-   -    -    -    U -  -   - -   -     - U  -   

  
Talán egy szótlan lányzót, virágok cinkosát,
 U -  -     -  -   -   -    U - -   -  U -   
majd boldogfájó titka borzongva futkos át,
 -    -  -  - -  -  U  -  -   U  -  U  -  
és megremeg, mint kertben fehérvirágos ág.
-   -  U -    -    -   -   U -  U - U  -   

  
Talán cellája árnyán egy lélek megragyog,
 U -   -  - U -   -  -    - -   -  U  -   
sejtvén, mit az élnek hord rejtelmeset, nagyot,
 -   -    U  U  -  -   -    -  -  U -    U  U  
és békülten imázza: "Isten, tied vagyok!"
-   - -  U  U -  U   -  -    U-   U  U    

 
És ha szavad megújjong, mint a tavaszi rét,
-   U   U -   U -  -     -   U  U U  U  -   
mit tudod: mennyi lélek kiált majd évoét,
 -   U -    -   U  - -   U-    -   - U-   
s kinek lesz ünnepévé az ezertitkú Lét?
   U -   U   -  U - - U  U -  -  -  -   

 
Ó, hát röpülj csak, Ének, szívemből bújt madár,
-   -   U -     U   - -     - -  -   -    U -   
fogadjon bár virággal vagy köddel a határ:
 U -  -   -   U -  -   -    -  U  U  U -    
ne várjon rád hiába, egyetlen szív ha vár.
 U  -  -   -   U- U  U  -  -    -   U  -  
A

A

A

 13

13

13

^ Bokorrím
A

A

A

 13

13

13

^ Bokorrím
A

A

A

 13

13

13

^ Bokorrím
A

B

B

 13

13

13

A

A

A

 13

13

13

^ Bokorrím
A

A

A

 13

13

13

^ Bokorrím
A

A

A

 13

13

13

^ Bokorrím
A

A

A

 13

13

13

^ Bokorrím
A

A

A

 13

13

13

^ Bokorrím
A

A

A

 13

13

13

^ Bokorrím
A

A

A

 13

13

13

^ Bokorrím










































Alliteráció