Lendvai István Szegedi éjszaka című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
A Tisza partján kószál valaki
U  U  U  -   -   -  -   U U U 
derengő Hold ezüstjén, némaárván.
 U -  -  -   U -   -    - U-  -  
Eltűnődik egy komor, ósdi bárkán,
-  - - U  -    U U   -  U  -  -   
hol búját harmonikán sírja ki
 -   - -   -  U U -   -  U  U 

  
valami ábrándos halászlegény.
 U U U -  -  -   U -   U -   
Át-átsóhajtoz olykor Újszegedre,
-  -  - -  U  -   U  -   U -  U  
hol egykor néki lángolt rózsák ezre,
 U  -   -   - U  -  -    -  -  -  U  
majd megpihen Stefánia ligetén,
 -    -  U -    U - UU  U U -   

  
hol Dankó Pista halkan hegedül
 -   -  -  -  U  -  -   U U -  
magyarok fehér királyasszonyának.
 U  U -   U -   U -  -   U  - -   
Majd azon rágja szívét csöndes bánat,
 -   U -   -  U   - -    -  -   - -   
hogy nem jő cimbora a Kass felül,
 -    -   -  -  U U U  -    U U   

 
immár Tömörkény úr is elmaradt,
-  -   U -  -   -  U  -  U -    
nem hívja poharazni az ivóba,
 -   -  U  U U -  U U  U - U  
hol szép a csaplárosné, vad a nóta
 -    -  U   -  - -  -   U  U  - U 
s magyar gond felhőz piros poharat.
   U  -   -    -  -   U -   U U U   

  
Míg elborong a holdas éjen át,
 -  -  U -   U  -  U  - U  -   
megébred benne holt idők Szegedje.
 U -  -   -  U  -   U -    U -  U 
Ó, nincs is mód, hogy valaha feledje
-   -    -   -    -    U U U  U -  U
a fanyarédes napok tűnt sorát!
U  U  U - -   U -   -    U -   

  
Mert fényt és árnyat habzsolt nagymohón,
 -    -    -  -   -   -   -    -   U -   
s úgy látta dél és est és cigányhajnal:
  -    -  U  -  -  -   -   U -   -  -    
beszélve minden ódon kapualjjal,
 U  -  U  -  U  - -   U U-   -   
merengve tornyon s lomha-vén folyón,
 U -   U  -   -     -  U  -   U  -   

  
döngő Kossuth s méla András barát
 -  -  -  -      - U -   -   U -  
szobra kröül órákig őgyelegve,
  -  -   UU  - - U  -  U -  U  
s mikor Erdélyi bomlott prímáskedve
   U U  -  -  U  -  -     - -  -  U 
felzaklatta a húrok viharát:
 -  -  -  U U  - -   U U -    

  
szíve szakadtan érzé, milyen fiatal.
  - U   U -  U  -  -   U  -   UU U  
Édesborzongva csillagot betűzött:
- -  -  -   U   -  U -   U - -     
jövője szép lesz-e vagy átokűzött,
 U - U   -   U   U  U   - U - -   
és mit hoz majd a Lány, a Hír, a Dal?
-   -   -   -   U  -    U  -   U  U   

 
Ó, dús idők, nevenincs mélabú
-   -  U -    U U -     - U - 
nagy napjai, mindennél boldogabbak,
 -    -  UU   -  -  -   -  U -  -   
minők csak egyszer - jaj, egyszer - adattak.
 U -    U  -    -     U   -    U    U -  -   
Minden zug drága, mely róluk tanú.
 -  -   -    - U   -    - -   U -  

 
A vándor szeme könnyel megragyog,
U  -  -    U U  -   -   -  U  -   
s megáldja mind, ki ott csak eztán jár még
   U -   U  -     U -     U  -  -   -   - 
ifjúi szívvel. És ez áldó árnyék,
-  -U   -  U   -  U  -  - -   -  
e hazajáró lélek én vagyok.
U  U U - -  - U  -   U  U  
A

B

B

A

 10

11

11

10

^ Ölelkező rím
A

B

B

A

 10

11

11

11

^ Ölelkező rím
A

B

B

A

 10

11

11

10

^ Ölelkező rím
A

B

B

A

 10

11

11

10

^ Ölelkező rím
A

B

B

A

 10

11

11

10

^ Ölelkező rím
A

B

B

A

 10

11

11

10

^ Ölelkező rím
A

B

B

A

 10

11

11

10

^ Ölelkező rím
A

B

B

A

 12

11

11

10

^ Ölelkező rím
A

B

B

A

 10

11

11

10

^ Ölelkező rím
A

B

B

A

 10

11

11

10

^ Ölelkező rím
















Alliteráció



Alliteráció





























































Alliteráció









Alliteráció