Szerző
Reményik Sándor

Reményik Sándor

erdélyi származású költő, akinek verseit 1945 után politikai okokból évtizedekre száműzték a magyar irodalomból

1890. augusztus 30. — 1941. október 24.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1251 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2019. augusztus 20.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Reményik Sándor

Barátkeselyű

A törpefenyők szívós karja közt
Feküdtem önfeledten.
Síri csend, csúcsok csendje vett körül.
A tekintetem, ahogy fölvetettem
Találkozott egy óriás madárral.
Kiterjesztett, két mozdulatlan szárnnyal
A nagy magasban szinte állt felettem.

Barátkeselyű volt, - barna csuhája
Sötéten, egyszerűn símult reája.
Kémlelte: élek-e még, vagy meghaltam.
Oly mozdulatlanul feküdtem ott:
Egy pillanatig, - azt hiszem: megcsaltam.

Még nem, még nem, csuhás herold-madár,
Még nem ütött az óra!
Pedig talán e szikla-katafalk
Ravatalnak sem utolsó volna!
Nem, ez a hitvány test még nem tied!
Hanem a lelkem, a lelkem vigyed
Zajtalanul a szörnyű magasságba!

Egyetlenegyet lendült csak a szárnya,
Aztán eltűnt az Ünőkő mögött,
Végtelenbe, mert végtelenből jött.

Radnai-havasok, 1922. július, Mannsberg Arvednek

Reményik Sándor aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!