A nap leszáll, és szőlőhegyed ormát U - U - - - - U U - - Aranyozza az alkony, Istenem. U U - U U - U - U - Munkásaidat látom fenn mozogni, - - UU - - - - U - U Apró bogárkák, serény hangya-népek, - - U - - U - - U - - Ki kapál, ki vesszőt metsz, ki szüretel. U U - U - - - U U U - Munkálkodjatok, míg nappal vagyon: - - - U - - - - U - Mondtad s elküldted mindannyiokat. - - - - - - - UU - Mentek. Ki hajnalban, ki délelőtt, ki délben. - - U - - - U - U - U - - Verejtékük hullt zord szőlőhegyedre, U - - - - - - - U - U És felszállt áldozati páraként - - - - U U U - U - S virágillat lett: édes öntudat U - - - - - U - U U És boldog, tiszta lelkiismeret. - - - - U - U- U - Hogy sürögnek ott fenn a húnyó napban, - U - U - - U - - - U Aranyként csillan szürke hangya-testük, U - - - - - U - U - - Már készülődnek lassanként haza, - - - U - - - - - U U Egy óra még, és itt van a sötét. U - U - - - U U U - Sötét, sötét: hogy száll a szörnyű szó, U - U - - - U - - - Éjszaka: hogy suhognak szárnyaid, - U U - U - - - U- Mily félelmes vagy, mily irtózatos, - - - - - U - - U - Még annak is, ki dolgozott napestig, - - U - U - U - U - - Hát még annak, kit elhagyott a hajnal, - - - - U - U - U - U És elhagyott a délelőtt s a dél - - U - U - U - U - S kit a hanyatló nap is így talál: U U U - - U U - U - Hivalkodva és haszontalanul. U - - U - U - U U U Álltam valami messze piacon, - - U U U - U UU U És tarka rongyként ráztam lelkemet, - - U - - - - - U U Így tűnt a hajnal, így futott a dél, - - U - U - U - U - És így jött rám a késő alkonyat. - - - - U - - - U U Utolsó munkás és utolsó óra - U - - - - - U - - - U Most itt állok a szőlőhegy tövén, - - - U U - - - U - Napszámodba szegődnék, Istenem. - - - U U - - - U U Egy óra még, és itt van a sötét. U - U - - - U U U - Ezt az utolsó órát add nekem. - U U - - - - - U U
| 11
10
11
11
11
10
10
13
11
10
10
10
11
11
10
10
10
10
10
11
11
10
10
10
10
10
10
10
11
10
10
10
10
| Alliteráció Alliteráció Alliteráció
|