Mint egy kísértet, hófehérbe` - - - - - - U - U Az ablakomon megjelen. U - U U - - U U Egy ibolyának lelke tán, U U U - - - U - De illattalan, színtelen. U - - U - - U - Rám néz sóhajtalan panasszal: - - - - U - U - - Talán én téptem le tavasszal. U - - - - U U - U Talán egy harangvirág lelke, U - - U - U - - U De rajta jégből a lepel. U - U - - U U U A haranglábat: karcsú szárát U U - - - - - - - Nyáron - talán én törtem el. - - U - - - U U Isten szavát elnémítottam. - - U - - - - - - Most itt van, - s megszólal legottan! - - - - - - U - U Talán egy őszirózsa lelke, U - U - U - U - U De kísértetesebb fehér: U - - U U - U - Ereiben megdermedett U UU - - - U - A nyári nedv, az őszi vér. U - U - U - U - Tekintetem reszketve méri: U - U - - - U - U Nem tudom, mit vétettem néki! - U - - - - - - U Holt virágokat ablakomra - U - U U - U - U Így fest a lelkiismeret, - - U - U- U - S a halottakat mutogatva U U - U - U U - U Kérdezi rendre: Ismered?! - U U - U - U U Ibolya, csengettyűke, rózsa!... U U U - - - U - U Tél van, éjfélt ütött az óra! - U - - U - U - U Bocsássatok meg, drága holtak, U - U - - - U - - Kezemtarolta bús mezők, U - U - U - U - Inkább nem tépek több virágot, - - - - - - U - U Ó, csak adjatok pihenőt! - U - U - U U - Ha majd a nyári réten járok, U - U - U - - - U Eszembe juttok: jégvirágok! U - U - - - U - U
| A
B
C
B
D
D
| 10
8
8
8
9
9
| | A
A
B
A
C
C
| 9
8
9
8
9
9
| | A
B
A
B
C
C
| 9
8
8
8
9
9
| | A
B
C
B
A
A
| 9
8
9
8
9
9
| | A
B
C
B
C
C
| 9
8
9
8
9
9
| | | |
| Alliteráció
|