Ágyam fölött, a feszület fölött
- - U - U U U - U -
Karácsonytól egész Nagypéntekig
U - - - U - - - U -
Híven virrasztott egy fenyőfa-ág.
- - - - - - U - U -
(Ó, szelíd dísz, - ó, vad nyomorúság!)
- U - - - - U U - -
Hű zöldje végül mégis elkopott
- - U - - - U - U -
Lett ő is szikkadt, aszott kis halott.
- - - - - U - - U -
Éreztem: nálam tovább nem marad
- - - - - U - - U -
Nem bírja lelki szárazságomat,
- - U - U - U - U -
S egy durvább illetésre szertehull.
- - - - U - U - U -
De nem ily halált szántam én neki.
U U - U - - U - U U
A kemencében énekelt a tűz,
U U - - U - U - U -
Zsoltároztak a lángok lelkei.
- - - U U - - - UU
A száraz ágat helyéről levettem,
U - U - - U - - U - -
Vigyázva, ahogy halottat viszünk, -
U - U U - U - - U -
S a tüzes kemencébe bevetettem.
U U - U - - U U U - -
Nagyot lobbant, - és színes lett a láng.
U - - - - - - - U -
Erdők nagyságos tömjén-illata
- - - - - - - - U U
Elborította rögtön a szobát.
- U - - U - U U U -
A száraz ágból kiröppent a lélek,
U - U - - U - - U - -
Jöttek adventek, - karácsonyok, - évek,
- U - - - U - U U - U
És hittem én is: hátha mégis élek...
- - U - - - U - U - U
Nagypéntek volt, a fűz már ideadta
- - - - U - - U U- U
Barkáját kedves kéz által nekem,
- - - - - - - - U -
Hogy a szent főnek új dísze legyen.
U U - - U - - U U U
Az ólomszínű éji ég alatt
U - - - - - U - U -
Langyos, ébresztő áramlat haladt,
- U - - - - - - U -
És gyermekkorom ölén, a hegyen
- - - U U U - U U -
Rügyet bontott a borostyánbokor.
U - - - U U - - U U
| 10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
11
10
11
10
10
10
11
11
11
11
10
10
10
10
10
10
| Alliteráció
Alliteráció
|