Fut az idő és elsodor vad árja
U U U - - - U - U - U
Minden gyönyört és minden bánatot;
- - U - - - - - U -
Mindazt a sír örök sötétje várja:
- - U - U - U - U - U
Mit a lét múló fénye áthatott,
U U - - - - U - U -
A gyermek férfivá sietve érik,
U - - - U - U- U - -
Gyorsan redőkbe süllyed mosolya...
- - U - U - - U U U
Jövőm` a szem hiába látja végig:
U - U - U- U - U - -
Húsz éves többé nem leszek soha!
- - - - - - U - U U
Oh, mint rajongtam, mennyi édes álmot
- - U - - - U - U - U
Álmodtam, könnyü szívvel, boldogan!
- - - - U - - - U U
Igaznak hittem az egész világot,
U - - - U U U - U - -
Mert tiszta és igaz valék magam.
- - U - U - U - U -
Ha egy vidék bűbája fogva tartott,
U - U - - - U - U - -
Míg észrevétlen` szállt hajóm tova:
- - U - - - U - U U
Utánam úszni képzelém a partot...
U - U - U - U - U - -
Húsz éves többé nem leszek soha!
- - - - - - U - U U
Rossznak bukását, jónak győzedelmét
- - U - - - - - U - -
Ihlett ajakkal hittem s hirdetém:
- - U - - - - - U -
Titkos veszélyektől ha istenem véd:
- - U - - - U - U - -
Nyilt ellenséggel szembe szállok én!
- - - - - - U - U -
Ha csöndes erdőben volt szunnyadásom,
U - U - - - - - U - -
Puhábbnak tetszett kőpárnám moha,
U - - - - - - - U U
Mint most álmatlan éjeken a bársony...
- - - - U - U U U - -
Húsz éves többé nem leszek soha!
- - - - - - U - U U
Határtalan volt mindig büszke vágyam,
U - U - - - - - U - U
Örömre gyujtott mégis oly kevés:
U - U - - - U - U -
A végtelent a legkisebb parányban
U - U - U - U - U - U
Igy érzi át a megelégedés! -
U - U - U U U - U -
S hová tünt hírnév, hatalom, barátság?
U - - - - U U - U - -
Oh, földi pályánk szép tavasz-kora!
- - U - - - U - U U
Siratom a virágok hervadását...
U U U U U - - - U - -
Húsz éves többé nem leszek soha!
- - - - - - U - U U
A tölgyre lassan kúszik a folyondár,
U - U - - - U U U - -
De a villám lesújt egy perc alatt;
U U - - U - - - U -
A gondtalanság friss nyomába` gond jár
U - U - - - U - - - -
És hosszu tél követ rövid nyarat.
- - U - U - U - U -
Viharok szétzilálták koszorúmat
U U - - U - - U U - -
S nagyon nehéz a tövis-korona;
U - U - U U - U U U
Türelmem fogy: békén viselni búmat...
U - - - - - U - U - -
Húsz éves többé nem leszek soha!
- - - - - - U - U U
Igen! Az ifjuság becsét csak akkor
U U U - U - U - U - U
Érezzük igazán, ha elveszett!
- - U U U - U - U -
Zokogva nézem minden alkonyatkor;
U - U - - - U - U - -
Reményem eggyel ismét kevesebb;
U - U - U - - U U -
Bár célomért küzdök még régi tűzzel,
- - U - - - - - U - U
Oda van lelkem drága hímpora,
U U - - - - U - U U
És édenemből tiltó chérub űz el...
- - U - - - - - U - -
Húsz éves többé nem leszek soha!
- - - - - - U - U U
| A
B
A
B
C
D
C
D
| 11
10
11
10
11
10
12
10
| | A
B
A
C
D
B
D
B
| 11
10
11
10
11
11
11
10
| | A
A
A
B
C
D
C
D
| 11
10
11
10
11
10
11
10
| | A
B
A
B
C
D
C
D
| 11
10
11
10
11
10
11
10
| | A
B
A
B
C
D
C
D
| 11
10
12
10
11
10
11
10
| | A
B
A
B
C
D
C
D
| 11
10
11
10
11
10
11
10
| | | |
|
Alliteráció
|