Az arcán fellegek árnyéka lengett, U - - - U U - - U - - hisz gyermekét nemrég vesztette el. - - U - - - - - U - Kezében kapa volt, mellyel a hantot U - - U U - - U U - U akarta a gyomoktól tisztogatni. U - U U U - - - U - U Ruhája éjfekete volt. Haladtunk U - U - U U U - U - - némán a város utcáin keresztül. - - U - U - -- U - - S az automobilok rekedt zaja U UU U U U - U - U U összevegyült az út fehér porával. - U U - U - U - U - U Én ifju voltam, őt a morzsoló - - U - U - U - U - évek nehéz sora rommá gyötörte, - - U - U U - - U - U és sürgető ikáruszi szavamra - - U - U - U U U - U csak egy megértő sóhaja szakadt. U - U - - - U U U - A síneken túl nyúlt el a halottak U - U - - - U U U - - csendes köztársasága, melynek érc- - - - - U - U - U - szavára elcsitúl az ágyudörgés. U - U - U - U - U - - A sírt drótrács övezte s udvarában U - - - U - U - U - - virágszirmok tárták ki illatos U - - - - - U - U U ábrándjukat a szárnyaló időnek. - - U U U - U - U - - Szegény fáradt anyám halkan belépett U - - - U - - - U - - a rácsnak ajtaján, mint alvajáró, U - U - U - - - U - - kit vonz a földöntúli holdsugár. - - U - - - U - U - Az árvácska barátságos fejét U - - U U - - - U - megsimogatta reszkető kezével, - U U - U - U - U - U aztán egy lángoló muskátlinak - - - - U - - - U U igazgatá meg véres pántlikáját. U - U - - - - - U - - Mintha otthon lett volna, úgy rendezte - U - - - - U - - - U a természet szelíd leányait. U - - - U - U- U- Nem tompa sírhalom volt ez neki, - - U - U - - - U U hanem egy misztikus ünnepi asztal, U U - - U U - U U - - melynek virágos jósága befödte - - U - - - - U U - U a felbomlás rettentő látományát. U - - - - - - - U - -
| 11
10
11
11
11
11
11
11
10
11
11
10
11
10
11
11
10
11
11
11
10
10
11
10
11
11
10
10
11
11
11
|
|