Beszélj, hiszen te is csikorogsz bévül
U - U - U - U U - - -
S ordítanál, ha itt nem állnék és órád jönne...
- - U - U - U - - - - - - U
Mert bölcs a szád, mert tűz van a szemedben és amit mondasz
- - U - - - U U U - U - U - - -
Kong mégis, mint` faálcád volna és gödör
- - - - U- - - U - U U
A két szemed helyén és a lelkedben fekete sötétség
U - U - U - - U - - - U U U U - -
És mintha űrben állnál és bambán merednél belé
- - U - U - - - - - U - - U -
S a mozdulatod ocsmány: hogy kegyetlen halált érdemelne.
U - U U U - - - U - - U - - U - U
Beszélj, bár az én szivem megszakad
U - - U - U - - U -
Te szörnyű másom, ahogy sikoltja: hát én?
U - - - U U - U - U - -
Ahogy zokogja és tudja: hiába, hiába, hiába minden
U - U - U - - U U- U U- U U- U - U
Ahogy járja és zuzza: Így mindig szégyened lesz ember
U - - U - - U - - - - U - U - U
Ilyen künn szép, ilyen belül szörnyű tehetetlen
U - - - U - U - - - U U - U
Ilyen, kinek csak a sírása van, ez a semmi,
U - U - U U - - U U U U - U
Ez a szörnyű fátyol, mely amit eltakar
U U - - - - U U U - U -
Szépnek mutatná a csúnyát, a dögletest,
- - U - - U - - U - U -
És nemesnek, mert ráborult, mert ráterült
- U - - - - U - - - U -
Koldusra, királyi palást, egyszer egyszer, egy egy pillanatra.
- - U U - U U - - U - U U - - U - U
Beszélj, én látom méltó vagyok hozzád
U - - - - - - U - - -
Hallgatom kongó szavad, melyhez csengő ércet hiába ütnél
- U - - - U - - - - - - - U- U - -
Hogy zendüljön és lelke legyen: halott.
- - - U - - U U - U -
Hogy fájjon, fájjon: - otthonodban, szomorú bútoraid közt
- - - - U - U - - U U - - U U- -
Igy sirsz fel magadért s önnön utálatoddal ölnél el engem.
- - - U U - - U U - U - U - - U - -
Hallgatlak s menekülök s kiválasztok egy napos tájat.
- - - U U U - U - - U - U - - U
Egy nagyvirágú rétet nehéz pillangóival, az arany nappal fölötte,
- - U - - - - U - - - -U U U U - - - U - U
Kis gyermeket, ki fűben ül s nevet s részeg oktalan örömtől -
- - U - U - U - U - - U - U U U - -
Folyó mesze zúgását s gyerek dalok kusza kis melódiáit -
U - U U - - - U - U - U U - U - U-U
És nézek, nézek, míg a könny csordul ki szemeimből.
- - - - - - U - - - U U U- -
Míg megbánom, hogy élek, hiúságom - és érted is sírok,
- - - - U - - U- - U - - U - - -
S mi rá eszmélek: megint gyatra kis ügyesség vigasztal, úgy-e...
U - - - - U - - U U U - - U - U - U
S ábránd az van, ábránd az volt, ábránd, külszin... semmi.
- - - U - - - - - - - - - U
| 11
14
16
13
17
15
17
10
12
19
16
14
14
12
12
12
18
11
18
11
17
18
16
22
18
19
15
17
18
14
|
Alliteráció
Alliteráció
|