Olyan gyönge még a csontja,
U - - U - U - U
hogy megfogni sem merem!
- - - U - U -
Hogyha a tavasz kibontja
- U U U - U - U
kék egét, ily fű terem
- U - - - U -
kint a tág mezők ölében,
- U - U - U - -
mely virággal ünnepel,
- U - U - U -
hogyha néma lepkeképen
- U - U - U - -
messzeszáll a hólepel.
- U - U - U U
Most tanúl csak járni s félve
- U - - - - - U
tárja szét fehér kezét,
- U - U - U -
mint aki a pincemélybe
- U U U - U - U
botlik, hol cseng a setét...
- - - - U U -
Még csak most tanulgat járni
- - - U - - - U
és ha elbukik hanyatt,
- U - U - U -
oly frissen koppan parányi
- - - - - U - U
koponyája, mint a makk.
U U - U - U -
Aztán ismét talpra állván,
- - - - - U - -
gyönge csontja úgy remeg!
- U - U - U -
Szemem olyan, mint szivárvány:
U U U - - U - -
sírok is, meg nevetek.
- U - - U U -
Most tanúl csak járni, eddig
- U - - - U - -
fű volt, gondtalan növény...
- - - U - U -
Most bolyonghat, merre tetszik,
- U - - - U - U
és merenghet börtönén.
- U - - - U -
| A
B
A
B
C
B
C
B
| 8
7
8
7
8
7
8
7
| | A
B
A
B
C
D
C
D
| 8
7
8
7
8
7
8
7
| | A
B
A
B
C
D
C
D
| 8
7
8
7
8
7
8
7
| | | |
|
|