Nyár volt. A délutáni ég szeméből
- - U - U - U - U - -
egy csillogó könnycsepp esett,
- - U - - - U -
utána reszkető zápor porozta
U - U - U - - - U - U
a viruló vidékeket.
U U U - U - U U
Az állomásról egy akácos erdőn
U - U - - U U - U - -
keresztül kellett haza tartani,
U - - - - U U - U U
de beteg voltam, nagybeteg s kesergőn
U U - - - - U - U - -
aléltak el testemnek tagjai.
U - U - - - - - UU
Apám, az én szakállas zord apám,
U - U - U - - - U -
a zúgó fák előtt megállt és aztán
U - - - U - U - - - -
széles vállát felém hajlítva így szólt:
- - - - U - - - U - -
"Kapaszkodj csak belém, fiacskám!"
U - - - U - U- -
És úgy cipelt a záporon keresztül,
- - U - U - U - U - -
mint gyönge lombjukat a nagy sudár fák.
- - U - U U U - U - -
Azóta húsz év telt el és én most is
U - U - - - U - - - U
érzem erős szivének dobbanását.
- U U - U - - - U - -
| 11
8
11
8
11
10
11
10
10
11
11
9
11
11
11
11
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|