Nyár volt. A délutáni ég szeméből - - U - U - U - U - - egy csillogó könnycsepp esett, - - U - - - U - utána reszkető zápor porozta U - U - U - - - U - U a viruló vidékeket. U U U - U - U U Az állomásról egy akácos erdőn U - U - - U U - U - - keresztül kellett haza tartani, U - - - - U U - U U de beteg voltam, nagybeteg s kesergőn U U - - - - U - U - - aléltak el testemnek tagjai. U - U - - - - - UU Apám, az én szakállas zord apám, U - U - U - - - U - a zúgó fák előtt megállt és aztán U - - - U - U - - - - széles vállát felém hajlítva így szólt: - - - - U - - - U - - "Kapaszkodj csak belém, fiacskám!" U - - - U - U- - És úgy cipelt a záporon keresztül, - - U - U - U - U - - mint gyönge lombjukat a nagy sudár fák. - - U - U U U - U - - Azóta húsz év telt el és én most is U - U - - - U - - - U érzem erős szivének dobbanását. - U U - U - - - U - -
| 11
8
11
8
11
10
11
10
10
11
11
9
11
11
11
11
| Alliteráció Alliteráció Alliteráció
|