A lámpa olyan mélabúsan
U - U U - - U - -
vetette árnyékát szobámra...
U - U - - - U - U
Először csupán azt gondoltam:
U - - U - - - - U
egy lámpa, egy parányi lámpa.
- - U - U - U - U
Aztán meghasadt a plafon,
- - - U - - U U
a padlón megjelent a mélység -
U - - - U - U - -
felettem zúgó csillagok,
U - - - - - U U
alattam tátongó sötétség.
U - - - - - U - -
S a lámpa, a parányi lámpa
U - U U U - U - U
megvakitotta a szemem -
- U U - U U U -
s olyan vagyok, mint vén Homérosz:
U - U - - - U - -
nem látok, csak emlékezem.
- - - U - - U U
Emlékezem az ős tájakra,
- - U U U - - - U
melyekkel a lelkem tele -
U - U U - - U U
forog az Ókeánosz habja,
U U U - U- - - U
süvölt Hadész roppant szele!
U - U - - - U U
| A
B
C
B
| 9
9
9
9
| ^ Félrím
| A
B
A
B
| 8
9
8
9
| ^ Keresztrím
| A
B
C
B
| 9
8
9
8
| ^ Félrím
| A
B
A
B
| 9
8
9
8
| ^ Keresztrím
| | |
|
|