A lámpa
A lámpa olyan mélabúsan
vetette árnyékát szobámra...
Először csupán azt gondoltam:
egy lámpa, egy parányi lámpa.
Aztán meghasadt a plafon,
a padlón megjelent a mélység -
felettem zúgó csillagok,
alattam tátongó sötétség.
S a lámpa, a parányi lámpa
megvakitotta a szemem -
s olyan vagyok, mint vén Homérosz:
nem látok, csak emlékezem.
Emlékezem az ős tájakra,
melyekkel a lelkem tele -
forog az Ókeánosz habja,
süvölt Hadész roppant szele!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!