Szerző
Tóth Kálmán

Tóth Kálmán

költő, dráma- és újságíró és politikus

1831. március 30. — 1881. február 3.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 804 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. november 8.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Tóth Kálmán

Kik voltak a honvédek?

- Kik voltak a honvédek, jó apám,
Hogy annyit emlegetik nevüket?
- Midőn hazánkra törtek hét felől,
Őket szülé a nemzet-becsület.
Ha megnősz egykor, édes gyermekem,
S szivedben érzesz büszke örömöt:
Hogy hazád neve messze ismerős,
Fiam, a honvédnévnek köszönöd!

- Voltál-e honvéd te is, jó apám?
- Igen, az voltam, édes gyermekem!
Hogy én is védhessem a nemzetet,
Megengedé a jó Isten nekem.
Mert férfinak a hon védésinél
Nagyobb kegyet nem adhat már az ég;
Még gyenge ifju voltam akkor én,
Tölgyek között fűszál, de ott valék.

- S a honvédek vették be Budavárt?
Mutasd apám, mutasd meg, merre, hol? -
- Nézd gyermekem, nézd ottan dél felé,
Hol a hegyen most két út összefoly.
A hajnal éppen akkor lépte át
A hegytetőket büszkén, véresen...
Igy léptek ők is a várfokra föl,
Oh! ennél szebb nap nem lesz sohasem! -

- S a harc végtére mégis elveszett;
Mi tette ezt? beszéld el jó apám. -
- A diadalmak őrült mámora,
Hiú versengés, árulás talán;
Mert nagy volt akkor a mi nemzetünk,
Világ hallá, ha toppant serege;
Nem az erőszak, nem kétségbe'sés,
Belső viszálya oh! az győzte le.

- S a tizenhárom tábornok ki volt,
Kinek képét árulják mostan itt? -
- Oh fiam! ez a legszörnyübb eset,
Amit eddig a történet tanit;
Megrendül a hit, hogy ez végbement,
Ugy fojtattak bitón meg, - s annyian!
De ne beszéljünk erről sohasem,
Mert az Istenben hinnünk kell, fiam!

Tóth Kálmán aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!