A földnek egy része vagyok már...
A földnek egy része vagyok már,
lábam a föld mélysége húzza,
úgy csüngetem fáradt fejem,
mint aratás előtt a búza.
Látom a Hold mágneses árnyát,
az Óceánon áthalad,
emeli a hullámok árját
és emeli a nagy halat,
akiben a víz bódult álma,
az elemek ősteste zsong...
Látom Athént és látom Rómát
az elfelejtett dombokon,
a süppedő gúlák zászlóit,
a megkövült Cézárokat, -
mégegyszer megállnak a létben
és összecsapják ormukat,
merülnek már és bugyborékol
fölöttük a föld bús pora...
Úgy látom a lét tartományát,
ahogy nem láttam még soha!
1940. szeptember
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!