A gyermekeimet már régen U - U UU - - - - nem láthattam, pedig itt - - - - U U - játszadoznak körülöttem, - U - - U U - - de az élet megvakít. U U - - - U - Önmagunkat vakítjuk meg, - U - - U - - - vak vezeti a vakot... - U U U U U U Gyermekeimre már régen - U U- U - - - szemem nem pillanthatott. U - - - - U - Most végre megláttam őket - - U - - U - - mentek az erdő felé, - U U - - U - futottak kéz-kézbe fogva, U - - - - U - U vitte őket a remény. - U - U U U - Arcukra lágy rózsát festett - - U - - - - - a szép szeptemberi Nap, U - - - U U U keskeny hátuk napban égett. - - - - - U - - Vitték csöpp csontvázukat. - - - - - U U
| 9
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
| Alliteráció Alliteráció Alliteráció
|