Szerző

Gulyás Pál

költő és tanár

1899. október 27. — 1944. május 13.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 82 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2019. május 21.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Gulyás Pál

Gyermekeimet ismét megláttam

A gyermekeimet már régen
nem láthattam, pedig itt
játszadoznak körülöttem,
de az élet megvakít.
Önmagunkat vakítjuk meg,
vak vezeti a vakot...

Gyermekeimre már régen
szemem nem pillanthatott.

Most végre megláttam őket
mentek az erdő felé,
futottak kéz-kézbe fogva,
vitte őket a remény.
Arcukra lágy rózsát festett
a szép szeptemberi Nap,

keskeny hátuk napban égett.
Vitték csöpp csontvázukat.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom