Sokszor a villanyt eloltom
- U U - - U - U
és hirtelen felnyitom
- - U - - U -
s minden úgy áll régi rendben:
- U - - - U - U
a szék, asztal és sifon.
U - - U - U -
Csupán az óra egyhangú
U - U - U - - -
kettyenését hallom én,
- U - - - U -
szemem zavartalan áthat
U - U - U U - U
a levegő közegén.
U U U - U U -
Ami köztem és a fal közt
U U - U - U - -
van, látom, a tér üres,
- - U U - U U
ez a szent tér, melyben minden
U U - - - - - -
támad: az emberi test,
- U U - U U -
ebben lesz csillogó a fű,
- - - - U - U -
ebben fú lombot a fa,
- - - - U U U
ebben vet lángot a villám
- - - - U U - -
földöntúli szalaga.
- - - U U U U
De a kezemet hiába
U U U U - U- U
nyújtom hirtelen ki itt,
- - - U - U -
üres a tér és a kezem
U U U - - U U U
a semmibe ütközik.
U - U U - U U
Üres a tér, néhány lépés,
U U U - - - - -
de rajta túl nem jutok.
U - U - - U U
Óh ha tudnám azt az imát,
- U - - - U U -
amit az Isten tudott!
U U U - - U -
| 8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
|
|