Egyedül van az ember mindig,
U U - U U - - - U
az egyedüllét magasából
U U U - - U U - -
egyszer csak alázuhan,
- - U U - U -
mint a toronynak ablakából.
- U U - U - U - -
Mily jó, ha van egy mély tekintet,
- - U U - - U - U
amelytől a sír sem hideg.
U - - U - - U U
Én nem nevezem szerelemnek,
- - U U - U U - U
én nem nevezem semminek.
- - U U - - U U
| 9
9
7
9
9
8
9
8
|
Alliteráció
Alliteráció
|