Csengettek az ajtón, kinéztem - - U U - - U - U az érckukucskálón keresztül: U - U - - - U - U egy kisfiú állt ott előttem, - - U- - - U - - felnézett rám gyémánt-szemestül. - - - - - - U - U Ugyanolyan volt két szeme, U U U - - - U U mint az én fiamnak, a mása - U - U- U U - U volt az a pár fekete szem, - U U - U U U U ugyanolyan fekete lámpa. U U U - U U U - U Nyíló virág volt a kezében, - - U - - U U - - virágokat árult, könyörgött, - U - U U - - U - - s én bevágtam az ablakot - U - U U - U U és mormogtam rá, mint az ördög. - - - - - - U - U Egy kis idő mulva már - U U - - U - nem állt ott, a tér hallgatott. U - - U - - U - Csak a márciusi harangok U U - UU U U - - hirdették a vasárnapot. - - - U U - U U
| A
B
A
B
| 9
9
9
9
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 8
9
8
9
| ^ Keresztrím
| A
B
C
B
| 9
9
8
9
| ^ Félrím
| A
B
B
B
| 7
8
9
8
| | | |
|
|