Midőn a vágyak láza forr eremben U - U - - - U - U - - S hő fájdalomtól vérem fölbuzog, - - U - - - - - U - Bár szomorú a lelkem mindhalálig: - U U - U - - - U - U Ajkam panaszra nyílni mégse fog. - - U - U - U - U U Szent fogadásom gyönge jaj se szegje - U U - - - U - U - U Viselnem egyenlőn a kéjt, a bajt! U - U U - - U - U - Szivembe visszaűzöm mind a zokszót, U - U - U- - - U - - Elfojtok minden feltörő sohajt. - - - - - - U - U - Ha tépi szivem késő bánat ölyve, U - U U - - - - U - U Vagy gúny nyilára méltatlan sajog, - - U - U - - - U U A kínok pőrölyétől összetörve: U - - - U - - - U - U Ajkam panaszra nyílni mégse fog. - - U - U - U - U U Fejemben egy világot és szivemben U - U - U - U - U - U A bűnhödést hordom mindenkiér; U - U - - - - - U- Fejem fölött lángnyelv, szivembe tőr van, U - U - - - U - U - - Menny és pokol, fény és nyomor kisér. - - U - - - U - U - De bár a szívem általütve légyen, U - U - U - U - U - - Némán foglak viselni, ősnyomor! - - - - U - U - U - Belőled, gondolatok új világa, U - - - U U U - U - U Támadjon égbenyúló fényszobor! - - U - U - - - U U Vérezzem el bár tőrök vad hegyétől, - - U - - - - - U - - Bízom a lángban, mely ottfönn lobog: - U U - - U - - U U Isteni dac szorítja össze ajkam, - U U - U - U - U - U Amely panaszra nyílni sose fog. U - U - U - U U U U
| A
B
C
B
| 11
10
11
10
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 11
10
11
10
| ^ Félrím
| A
B
A
B
| 11
10
11
10
| ^ Keresztrím
| A
B
C
B
| 11
10
11
10
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 11
10
11
10
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 11
10
11
10
| ^ Félrím
| | |
| Alliteráció
|