Szerző
Komjáthy Jenő

Komjáthy Jenő

magyar költő, a 19. század végén a magyar líra egyik megújítója

1858. február 2. — 1895. január 26.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 77 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2019. május 7.

Megosztás

Címkék

Komjáthy Jenő

Fogadás

Midőn a vágyak láza forr eremben
S hő fájdalomtól vérem fölbuzog,
Bár szomorú a lelkem mindhalálig:
Ajkam panaszra nyílni mégse fog.

Szent fogadásom gyönge jaj se szegje
Viselnem egyenlőn a kéjt, a bajt!
Szivembe visszaűzöm mind a zokszót,
Elfojtok minden feltörő sohajt.

Ha tépi szivem késő bánat ölyve,
Vagy gúny nyilára méltatlan sajog,
A kínok pőrölyétől összetörve:
Ajkam panaszra nyílni mégse fog.

Fejemben egy világot és szivemben
A bűnhödést hordom mindenkiér;
Fejem fölött lángnyelv, szivembe tőr van,
Menny és pokol, fény és nyomor kisér.

De bár a szívem általütve légyen,
Némán foglak viselni, ősnyomor!
Belőled, gondolatok új világa,
Támadjon égbenyúló fényszobor!

Vérezzem el bár tőrök vad hegyétől,
Bízom a lángban, mely ottfönn lobog:
Isteni dac szorítja össze ajkam,
Amely panaszra nyílni sose fog.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom