Lévay József

Jön a tavasz

Takarodik tőlünk a tél óriása,
Űzi a tavasznak tüzes pillantása...
Elmegyen a halál, eljön az új élet,
A régen alvó föld álmából felébred.

Rózsabokor hajlik a domb oldalára,
Csakhogy piros vérből fakad minden szála,
S repkedő pacsirták éneklése helyett
Ágyuszó hasgatja a levegő eget.

Az esti szellő ha vidékünket járja,
Véres zászlókat fog lebegtetni szárnya,
S hives ujjaival lágy selyem kezének
Letörli homlokát a fáradt vitéznek.

Oh mily kies tavasz, ó mily kedves napok!
Midőn az ég boltján uj fényes nap ragyog,
S szétszórt sugarának égető hevétől
Olvad a korona a zsarnok fejéről...

Jer tavasz, jer hozzánk, a szabadságharcba,
Uj erőt lehelvén a küzdő magyarba...
Mikorra kivirit koszorúd virága,
Örömünnep legyen e szegény hazába!!