Szerző
Torkos László

Torkos László

író, költő, iskolaigazgató, ügyvéd és ügyész

1839. október 2. — 1939. március 15.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 74 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2019. április 23.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölte

Torkos László

Szegény fiú

Sötéten bámul szemed a könyvre,
Kelletlen mormolsz halk szavakat, -
Tavaszt napfény szabadba szólít,
Fecskepár cseveg az ablak alatt.
Sóhajtva kérdem: mért hogy a végzet
Hozzád oly mostoha indulatu: -
Mi másnak játék, könnyű, lehellet,
Te nyögve görnyedsz a munka mellett,
Szegény fiú!

Vagy béfogadná tán ifju elméd
S életre híná a jó magot, -
Törekvő lélek lángheve az, mit
Tőled az irigy sors megtagadott?
Érteni tudnál, akarni nem tudsz,
Serkentve int bár a koszorú? -
Vigasznak oh mily parányi, - semmi, -
Mi haszna más kór betegje lenni,
Szegény fiú!

Hogy fájhat - érzem - szived, ha látod,
Mint csillogtatja más sikerét, -
S téged a gáncsok szégyene üldöz,
Kicsinylés nyilától nincs, a ki véd,
Kik érted élnek, azok szemén is
Haraggá torzúl a néma bú,
S bár szívet, lelket kin lángja éget,
Csak szaporítják keserűséged,
Szegény fiú!

Vagy nem is érzed sorsodnak átkát,
Gúny, panasz, szégyen semmi neked? -
Jövőre gondot lelked nem ismer,
Elég, a perczet ha élvezheted? -
Oh akkor vagy csak igazi árva,
Koldusok közt sincs oly nyomorú! -
Ha sejti szíved, hogy vérzem érted,
Tán nem is bánod, tán nem is érted -
Szegény fiú!

Torkos László aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom