Feleky Sándor

Fehér szálak

A tagadás mit se használ,
Itt is, ott is előbukkan
Fejemen a fehér hajszál.

Fehér hajszál, dérbelepte.
Foszlott remény ködfelhője
Bizony gyakran szállt felette.

S ki tudja, még hányszor szállnak
Fölöttetek gond, csalódás,
Ti ezüstbe fordult szálak.

S ha csalódtam is eleget,
De szivemből most se halt ki
Az örökös hit, szeretet.

Hiszem, vallom, a mig élek,
Tiszta, nemes virágokat
Hajt titokban minden lélek.

Szilárd hittel, azt remélem,
Bűn felett győz majd az Igaz,
A mint tavasz győz a télen.

S szeretettel ölelem át
Mindazt, a ki tűr és szenved,
Mint zöld repkény a gyönge fát.

Dalolom ezt sok éve már
S dal közt alig veszem észre;
Mult a tavasz, mult a szép nyár!

Mit bánom, ha gúnyolnak is,
Hogy versem már nem divatos,
Lehet az, de sohsem hamis.

S nem is várok dicséretet,
Csak azt mondják egykor rólam:
Ábrándozott, hitt, szeretett!