Szerző
Kozma Andor

Kozma Andor

teljes nevén Leveldi Kozma Andor, költő és műfordító

1861. január 12. — 1933. április 16.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 64 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2019. március 27.

Megosztás

Címkék

Kozma Andor

Magasból

Fenn száll a rémletes magasban,
A léghajós, onnan lenéz:
Egy tengert lát mozogni lassan,
Pedig lenn bőszen dúl a vész.

Sötét síkon itt-ott kiválik
Egy-egy csekély vakondtúrás, -
Azok hegyek lenn, mind egy szálig,
S mind égbenyúló óriás.

S hogy feljebb száll a léghajó még,
Eltűnik Alp és óceán.
Mindenfelé csak ragyogó ég,
S egy vaksi folt a föld csupán.

S a végtelen Mindenbe veszve,
Csak egyre feljebb száll á gép:
A föld felett van messze, messze,
S az éghez mégsincs közelébb.

Ha van egy földfeletti lélek,
Az: emberen nem ámul el;
Annak, egyformán csöppnyi féreg
Egy pór s egy - Kant Immánuel.

Ami szemünkben nagy különbség,
Magasból nézve egybefoly;
Egy lesz a bambaság s a fenség,
Az ember mind - egy hangyaboly.

Mint mi a millió rovarra,
Úgy nézhet ránk az Istenünk.
Mi fúvósunk csak jobbra-balra,
Kifáradunk és elesünk.

Aztán a földnek vézna kérge
Mint szemfödél borúl reánk,
S a sír minden parányi férge
Van éppen úgy, mint mi valánk.

Rövidke létünk tovalebben,
Mit éltünk - nem számít a kor.
Az örökéltű végtelenben
Mindegy: ha él, ha nem a por.

Kozma Andor aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom