Szerző
Békássy Ferenc

Békássy Ferenc

költő, esszéista és huszár

1893. április 7. — 1915. június 25.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 147 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2019. március 26.

Megosztás

Címkék

Békássy Ferenc

Bölcselkedés

Még este barna színbe öltözött
A táj, eső szitált;
Mire a fényes könnyes reggel jött,
Zöld fátyolokban állt.

Éjfélkor lett virágos kikelet
Sírok közt, temetőben
Kisértem akkor szenvedésemet,
S ott hagytam, átmenőben;

Ott hajtja szét most bánat-szirmait,
A vágyam ott sirat,
Hol néma hantnál véget ér a hit.
De él az akarat,

S a csoda-éjben jártam, hitlenül
Eszmékbe mélyedetten,
Nem éreztem a rügyezést körül,
A tavaszt elfeledtem.

Hajnal felé, a nedves réteken
Múltak a századok...
Mert szenvedésem nem maradt velem
Nem vágyom s: nem vagyok.

Sennye, 1913. április 5.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom