Szerző

Lendvai István

költő és újságíró

1888. július 5. — 1945. március 15.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 151 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2019. március 19.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Lendvai István

Nyári dal

Fényes égen aranyhordó,
most iszunk az aranyborból,
égi hordó, égi bor, -
fusson, akit gond tipor,
hűs sötétbe, hűs verembe,
megdidergő cinterembe:
élő bátraké az élet,
Isten borral, tűzzel éget,
s mi gondunk a holt a szén
Nyár borán és Nyár tüzén?

Majd elégünk halott szénné,
majd elaggunk síri vénné,
törpe is, meg óriás, -
egyszer minket is kiás
új korok ravasz tudósa,
holt világok vissza-jósa,
de halál nem úri gond ám,
rút az élet, félőn, csonkán,
embert Isten égni küld,
némuljon, aki kihűlt.

Fényes égen aranyhordó,
igyatok az aranyborból!

Égi borhoz égi dalt,
égő lelket, diadalt:
csókra, harcra, búra, sebre,
százszor halálig sebezve,
áldomást köszönt a lélek,
úribátraké az élet,
s ki nem fog a holt, a szén
Úristen örök tüzén.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom