Szerző
Czóbel Minka

Czóbel Minka

költőnő

1855. június 8. — 1947. január 17.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 887 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2019. március 14.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölte

Czóbel Minka

A vasút

Csúszik-mászik a földeken,
Mint egy kigyó, mint egy állat,
Maga után, mint a csiga,
Hagy egy fényes hosszú szálat.

Bebúvik a hegyek közé,
Fúrott odújába vész el,
Folyamokon által siklik,
Öntudatlan állat-észszel.

Belsejében változatlan
Számtalan lény helyét lelé,
Mindet magával ragadja
Sorsa elé, sirja felé.

Nappal szétterül mezőkön,
Ingó-lengő füstje árnya,
Éjjelenként - mely ragadja -
Mintha tüzből lenne szárnya.

Fénybogárként szállingóznak
Sziporkák nagy vasfejéből,
Sugár árad a mezőkön
Világított belsejéből.

Itt elillan, ott felvillan
Lámpásinak tündefénye,
Mig eltünik zúgva szállva
Bársony-sűrű sötét éjbe.

Czóbel Minka aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!