Czóbel Minka

Pán flótája

Fütyült nádsipján, csermely-tiszta hangon
Világitó, aranyszin éneket,
Örömtől megremegtek a virágok. -
De nem hallgatták meg az emberek.

Egyik munkába járt, vagyont szerezni,
Egy más' ment tompa gyülölség után
Egy harmadik léha szerelmet hajszolt,
Egy mást' körülvett únalom s magány.

Haragra lobbant a baklábu isten,
Hétágú fuvoláját fölveté,
Föl a kék égbe, a fehér felhőkig,
Magas ivben, a zöld lombok fölé,

A síp leszállott lombok sűrűjébe,
Szárnyat kapott s tovább csengett dala, -
Most is örömre hí erdőt, zöld kertet:
Sárga rigó, Pán arany madara.