Echo
"Hallgatsz, s csak sóhajtásid lengenek,
Csak néma könny csepeg bús arcaidra,
Esengve fordulsz embertársaidra,
Hogy együtt-érzéssel könnyítsenek:
Nem ők, nem ők, az érzéketlenek!
Hideg pillantást vetve kínaidra,
'Miért vonúla köd szép napjaidra?
Mi bánt? mit vesztél? ' ők nem kérdenek.
El! társat a bús nálok nem talál.
El, énfelém! Szép szívhez szólhat itten:
Jer, öntsd ki bánatod nekem meghitten.
S ha hívedtől megfosztott a halál,
Jajgasd nevét, nevével költs fel engem,
S enyhülni fogsz, ha kínod visszazengem."
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!