Haragos erdőn dudol a szél,
U U U - - U U U -
Visszatekintget egyre a tél.
- U U - U - U U -
Egyedül az erdőn, nappal, éjjel,
U U U U - - - U - U
Az én vad múzsám játszik a széllel.
U - - - - - U U - -
Tüske, bokor tépi, szellő rázza,
- U U - - U - - - U
Rügyező ágak borulnak rája,
U U - - - U - - - U
Ez koronája.
- U U - U
Lábait a felszabadult patak mossa,
- UU U - U U - U - - U
Az esőt a szellő szemébe vagdossa,
U U - U - - U - U - - U
Ruhája foszlány, a haja szabadon
U - U - - U U U U U -
Lobog a szélben. Az ébredő vadon
U U U - U U - U - U U
Ismeri biztató, hangos szavát;
- U U - U - - - U -
Fut barna erdőn, pázsiton át,
- - U - - - U U -
Virág takarja nyomát.
U - U - U U -
Mikor megáll
U - U -
Hóvirág nyílik lábainál.
- U - - - - UU -
Apró madarak nagy serege
- - U U - - U U U
Röpköd körülte, és száll vele
- - U - U - - U U
A tavasz legelső ébresztő szele.
U U - U - - - - - U U
De néha megáll
U - U U -
Az örvénylő folyó partjainál,
U - - - U - - UU -
Hol füzfaág hajlik a mélység fölé,
- - U- - U U - - U -
És gyökerek nyúlnak a földből elé;
- U U - - U U - - U -
Hol sürü és csöndes a nagy vadon,
- U U - - U U - U U
És tündérek ülnek a tajték-habon,
- - - U - U U - - U -
S nagy felhők vonulnak az égen át:
- - - U - U U - U -
Hallgatja az örvény rejtelmes szavát.
- - U U - - - - - U -
A csillogó élet szeméből kihal,
U - U - - - U - - U -
Nem játszik a szél sem foszlányaival,
- - U U - - - - UU -
Csendben, hallgatagon
- - - U U -
Dobban egy emberi szív;
- U U - U U -
És visszahív
- - U -
A lélek a vadon világból.
U - U U U - U - -
De kérve, az elhagyott fákról,
U - U U - U - - -
Hogy nyul még utána a rügyező ág!
- - - U - U U U U - -
Az erdő megőrzi lába nyomát.
U - - U - U - U U -
Ébredő erdőn dudol a szél,
- U - - - U U U -
Hiába tekintget vissza a tél!
U- U U - - - U U -
| A
A
| 9
9
| ^ Bokorrím
| A
A
B
B
B
C
C
D
D
E
E
E
F
G
H
H
H
F
G
I
I
D
D
F
E
J
J
D
K
K
L
L
M
N
| 10
10
10
10
5
12
12
11
11
10
9
7
4
9
9
9
11
5
10
11
11
10
11
10
11
11
11
6
7
4
9
9
11
10
| | A
A
| 9
10
| ^ Bokorrím
| | |
|
Alliteráció
|