Szerző
Kemény Zsigmond

Kemény Zsigmond

író, publicista és politikus

1814. június 12. — 1875. december 22.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 141 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2019. február 19.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kemény Zsigmond

Pető úrfi

Pető úrfi jár az utcán. Pénze nincs:
De szivében a reménység drága kincs.
Fölszámítja szép jövője álmait,
Míg keze egy fényes ruhaboltba nyit.
"E fehér gyolcs, szólt a szatócs nyájason,
Legfinomabb volt a linci vásáron.
Prémeimet Novogródnak raktára
Eladná egy kozák hetman számára.
És e bibort sok fáradság s vész után
Syriából hozta a nagy karaván."
Pető úrfi, bár ruhája ócska már,
Víg kedéllyel a szatócstól tovább áll;
S elgondolja várni kissé mit se tesz:
Vagy keletről vagy nyugatról pénze lesz.

Pető úrfi megy a rónán. Pénze nincs:
De szivében a reménység drága kincs.
Éget a nap. Semmi árnyék utain,
Míg szeme függ szép jövője álmain.
"Két lovam van, szól negéddel a huszár
Fürge, könnyü mint a szellő és madár.
A porondot meg sem éri patkójok
S egy faluból másba repül gazdájok.
Takarójok himbe, rojtba szegve bár;
Szerszámostól egyike vevőre vár."
Pető úrfi, noha talpa sajgva ég,
Víg kedéllyel a huszártól búcsuzék.
S elgondolja: várni kissé mit se tesz,
Vagy keletről vagy nyugatról lova lesz.

Pető úrfi kalandra jár. Pénze nincs,
De szivében a reménység drága kincs.
Fölszámítja mennyi öröm rózsáit
Szedheti le, - a vak eset ha segít.
"Jön az ellen, szól a hírnök s esd a hon
Hős erőt és véradót a harcsikon.
Kiben hűség s kinél kard van: siessen,
Zászlóját már felüté a hadisten;
Táborában martalék és babérág:
Sebeinkről ösmerend ránk a világ!"
Pető úrfi mint rohanna! Vére forr,
Hisz a honért küzdeni kész bármikor!
De gondolja: várni kissé mit se tesz,
Vagy keletről vagy nyugatról kardja lesz.

Pető úrfi pamlagon ül. Pénze nincs,
De szivében a reménység drága kincs,
S míg karjával átöleli rózsáját,
Építgeti a jövendő légvárát.
"Lovag uram! Szól a néne, miért kell
Könnyelmüen játszani egy lányszívvel?
Peng szerelem és a hűség ajkadon,
De nem mondád: házad tüze hol vagyon.
A ki tudja hova tegye ágyfáját,
Csak az viszi esküvőre babáját."
Pető úrfi, bár a lányka könnye hull,
Csüggedésbe lenge okra nem borul,
S elgondolja: várni kissé mit se tesz,
Vagy keleten vagy nyugaton háza lesz.

Pető úrfi megy, gyalogol. Pénze nincs,
S tán szivében a remény is fogyó kincs,
Mert a múltba most először merüle,
És az emlék csalódásit fösti le.
"- Míg szerencsét lesni dombra, bércre hág,
A nehéz tél s könnyü ruha megronták.
És kiküzdve lőn a csata nélküle,
A hazára hosszu béke derüle."
Pető úrfi sóhajtana... de még se,
Kora panasz ajkait ne érintse!
Elgondolja, várni kissé mit se tesz,
Vagy keleten vagy nyugaton sírja lesz.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom