Szerző
Vörösmarty Mihály

Vörösmarty Mihály

magyar költő, író, ügyvéd, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja

1800. december 1. — 1855. november 19.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 95 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2019. február 6.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Vörösmarty Mihály

Klivényihez

Indúlsz? nyomodban lengenek a szelíd
Múzsák, kiket rég híven ölelgetél,
Indúlsz barátom? Itt nyom engem
A henye lét köre, míg te indúlsz.

Menj csak! körűled béke, öröm legyen,
S ha bús valóság terhe gyötör, remény.
Menj, s e homályos élet útján
A zavarok dühe közt merész légy,

S megtörhetetlen, mint zavaros habok
Közűl az égig fölmeredő sziklák,
Melyeknek alján zúg az árvíz,
Ormain ég tüze dúl ropogva.

Menj! Egykor én is elmegyek, és velem
Minden világnak gyermeki jőnek: ám
Nem a csapongó kétes úton,
Nem tünemény javak édenébe.

Csend, béke, s a szent nyúgalom angyala
Véd ott, szabad lesz lelkem az érzetek
Kínzó hevétől: vad haragra
Nem lesz erő, hatalom, kivánat.

Pest, 1819

Vörösmarty Mihály aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom