Szerző
Czóbel Minka

Czóbel Minka

költőnő

1855. június 8. — 1947. január 17.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1260 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. december 29.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölte

Czóbel Minka

Ki vagy?

A templom hűvös nagy hajóján átvonúl
Elavúlt tömjén illata:
Érzem az emberiség lehét
Mely századokon át
Itt mondott imát.

Oltárképekről visszaszáll
Arany-hullámban, feldobott áhitat
Elsiklik, elvonúl
Csúcsos boltív alatt.

A sírkápolnát járja
Poros ablakon megtört, elfakúlt nap sugárja.
Pirosló mécsek égnek:
Temetkezési helye ősi nemzedéknek.

Kőbe faragva
Thurzó Szaniszló hatalmas hősi büszke alakja.
Oroszlánon áll, zászló kezében,
Nemes vonások
Kőhomlokáról szótlan beszédben
Visszasugárzik
Nemes nagy lélek fanyar magánya.

Megértem! -
Szörnyű!
Hiszen már késő. - Röpke parányok
Kővé tömörűlve, gúnyos utánzatban
Folytatják, játszák az élet-álmot.

Nincs, elmúlt, elszállt - és mégis itt van:
Szörnyű valóság,
Zord mozdulatlan nagy nyugalomban.
Látom alakja megjelenését, benne a lélek,
És még sem éled?

* * *

Szólj, ki vagy? Hol vagy? Mert összetörlek,
Ha nem szólsz, ha gyöngébb vagy nálam
Az erős halálban
És mégis gúnyolsz!

* * *

Ezüst hang csendűl a templom hajóján,
Arany-faragványos oltár felől,
Csengetnek szent misére
S üde, friss, élettelt hanggal
Mely lapdajátékról, gyümölcsös kertekről, bársony mezőről szól -
Szőke fejű, piros ruhás fiú, kis ministráns
Felel a papnak:
Sed delibera nos a malo, Amen!

Rythmicus próza

Czóbel Minka aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!