Ki vagy?
A templom hűvös nagy hajóján átvonúl
Elavúlt tömjén illata:
Érzem az emberiség lehét
Mely századokon át
Itt mondott imát.
Oltárképekről visszaszáll
Arany-hullámban, feldobott áhitat
Elsiklik, elvonúl
Csúcsos boltív alatt.
A sírkápolnát járja
Poros ablakon megtört, elfakúlt nap sugárja.
Pirosló mécsek égnek:
Temetkezési helye ősi nemzedéknek.
Kőbe faragva
Thurzó Szaniszló hatalmas hősi büszke alakja.
Oroszlánon áll, zászló kezében,
Nemes vonások
Kőhomlokáról szótlan beszédben
Visszasugárzik
Nemes nagy lélek fanyar magánya.
Megértem! -
Szörnyű!
Hiszen már késő. - Röpke parányok
Kővé tömörűlve, gúnyos utánzatban
Folytatják, játszák az élet-álmot.
Nincs, elmúlt, elszállt - és mégis itt van:
Szörnyű valóság,
Zord mozdulatlan nagy nyugalomban.
Látom alakja megjelenését, benne a lélek,
És még sem éled?
* * *
Szólj, ki vagy? Hol vagy? Mert összetörlek,
Ha nem szólsz, ha gyöngébb vagy nálam
Az erős halálban
És mégis gúnyolsz!
* * *
Ezüst hang csendűl a templom hajóján,
Arany-faragványos oltár felől,
Csengetnek szent misére
S üde, friss, élettelt hanggal
Mely lapdajátékról, gyümölcsös kertekről, bársony mezőről szól -
Szőke fejű, piros ruhás fiú, kis ministráns
Felel a papnak:
Sed delibera nos a malo, Amen!
Rythmicus próza

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!