Szerző
Kisfaludy Atala

Kisfaludy Atala

költőnő

1836. április 6. — 1911. február 18.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 171 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. december 21.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kisfaludy Atala

Lelkem néha...

Lelkem néha a pacsirta,
Madara a vig örömnek,
S dalai a szép tavaszról,
Csillagokról s üdvről zengnek.

Virágzó lombok rezgését,
S a vig csermelyt kihallgatja;
Mit az susog, mit ez cseveg
Elénekli, eldalolja.

Vigan repdes mezőn, réten,
Úgy csicsereg, úgy örvendez,
Hogy a ki dalát hallgatja,
Önkénytelenül boldog lesz.

Lelkem néha a csalogány,
A bú s szerelem madara;
Édes búról, fájó üdvről,
Égő vágyról hangzik dala.

Megzengi az árnyat, felhőt
S a harmat-könyes éjszakát,
Melyre egy-egy hulló csillag
Önté tűnő fénysugarát.

Méla esthomályban dalol.
Kin s gyönyör rezg énekében,
S a ki hallja, szive dobban
Édes búban, szerelemben.

Lelkem néha turulmadár,
Szent madara nagy hadúrnak;
S dalai egy fényes múltról
És egy nagy jövőről szólnak.

Csillagoknak közelében,
Fenhordozza égi szárnya.
Szent malaszttól ihletetten
Száll alá a dalnak árja.

Lelkesitve, bátorítva
Hivja népét győzelemre,
S a ki lángdalát hallgatja,
Bajnok és hős lesz belőle.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom