Szerző
Pável Ágoston

Pável Ágoston

nyelvész, néprajzkutató és költő

1886. augusztus 28. — 1946. január 2.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 665 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. december 13.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Pável Ágoston

A sanda szekeres

Tegnap
hivatlanul, váratlanul
beállított az udvaromba
egy goromba,
borostásképű, kancsalszemű szekeres.
Az ámbitusról
bizalmatlanul reá kiáltottam:
"Hé!
Kend az én portámon mit keres?!"

Ő nem szólt, csak kajánul mosolyintott,
és máris rakta a fuvart.
S a földre nyekkentett gyűrött bugyroknak
ásító csücskeszáján
nagy cihelődve előmásztak
az ezerlábú, szimatoló jövevények;
hervatag, vézna örömök,
és ébenhajú, polipkarú bánatok;
sápadt, kinlódó folyondárral
befuttatott pár röpke év;
szelet igérő bíboralkonyok
és ködbefulladt,
nappal birkózó hajnalok;
gondok, gyűlölség, megnemértés;
pár kurta dal,
pár zokogásba csukló kacagás,
pár hejehujás őszi áldomás;
gyóntató, kámzsás éjtszakáknak
kuporgó, vérivó lidércei,
és...

Csak néztem,
és néztem egyre zordonabban!

Már azt hittem, hogy mindent kirakott
a sanda szekeres.
De aztán
a saroglyának legfenekéről
egy legutólsó,
nehéz batyut zökkentett még elém:
"Ezt azoknak küldi a gazdám,
kik szőlőt, vackort, vagy farkascseresznyét,
de minden dombon veled szüreteltek."
S mi volt a legutólsó batyuban?
Kínok, könnyek, keservek!

* * *

Az izzó naptányér előtt
feketestólás varjak úsztak,
mint furcsa, kárörvendő gyászmenet.
S míg én azokra feledkeztem,
észre sem vettem,
mikor a szekeres az üres saroglyával
lassan és sanda vigyorgással
kizörgött udvaromból.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!