"Boldogok, akik sírnak" - U U U - - U Egyik költői vándorutamon, U - - -U - U U U U Az Alföld mély szívében, Szegeden U - - - - - - U U - Fiatal lányt mutattak be nekem. UU - - U - - U U U Ahogy kezembe símult a keze, U - U - U - - U U U Így, ismeretlenül: - - U - U U Egyszercsak lehanyatlott a feje, - - - U U - - U U U A válla megvonaglott U - U - U - - S a szeme csupa könnyel lett tele. U U U U U - - - U U A verseim... U - UU A verseimről mondott valamit. U - U- - - - U U U Alig-alig lehetett hallani U U U - U U - - U U A kettétört mondat foszlányait. U - - - - - - - U- Hogy neki sosem volt ily öröme. - U U U - - U U U U Megrendültem. - - - U E csendes könnyek partján, U - - - - - - Mint a Tisza partján, - U U U - - Úgy szerettem volna megállani. - U - - - U U - U U Tapsok felé hajbókolás helyett - - U - - - U - U - Megsímogatni azt a gyermeket. - - U - U - U - U - Nem kérdezni: miért sírsz, gyermekem? - - - U U- - - U - Csak mondani: boldog vagy, gyermekem. - - U U - - - - U - S én minden talmi kincsem odadobnám, - - - - U - U U U - - S minden hírem-nevem, - - - - U - Ha egyszer sírni tudnék, U - - - U - - Valamin, U U U Akármin, U - U Ily szívből jövőn, tisztán, melegen. - - - U - - - U U U
| A
| 7
| | A
B
B
B
C
B
A
B
D
E
E
E
F
| 10
10
10
10
6
10
7
10
4
10
10
10
10
| | A
B
B
C
D
D
D
D
E
D
F
C
G
D
| 4
7
6
10
10
10
10
10
11
6
7
3
3
10
| | | |
| Alliteráció
|