Szerző
Kisfaludy Atala

Kisfaludy Atala

költőnő

1836. április 6. — 1911. február 18.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 902 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. november 23.

Megosztás

Címkék

Kisfaludy Atala

Egy ellenségemhez

Mért borúl el liljom arczod,
Hogy ha meglátsz engemet?
Szelid szemeidben hogyan
Lehet annyi gyűlölet?!

Szelid szived, ifjú szived
A mely oly jó, oly meleg,
Már gyűlöl? Hisz szeretni is
Még alig tanúla meg.

Az életnek csak tavaszát,
Csak rózsáit ismered,
Nem tudod, hogy egy kebelben
Mennyi gyötrelem lehet?

Nem tudod még, hogy mennyit küzd,
Mennyi kinos harczot vív,
Mennyit szenved, mennyit vérzik
S még sem szakad meg a szív.

Nem tudod, hogy az én szívem
Mennyit vérzett, szenvedett!
Nem tudod, a fájó szivnek
Hogyan fáj a gyűlölet?

A ki boldog, az daczolhat,
Föntartja a büszkeség;
De a szenvedőnek, hidd meg,
Öntudata nem elég.

Volt idő, meg nem hajoltam
Egy egész világ előtt,
Oh, de a sok szenvedésben
Büszkeségem meg törött!

Szivem eddig kérelmét csak
Istenéhez küldte fel,
Most e büszke sziv megtörve
Szeretetért esdekel!

S mit csak ég felé emeltem
Eddig, itt e büszke kéz!
Feléd nyújtom, oh, fogadd el,
Hisz szeretni nem nehéz,

Oh, ne gyűlölj, ne fordulj el,
Emlékezz és gondold meg,
Hogy a szelid üdvözit?
Mondá: "ne itéljetek"!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!