Szerző
Kisfaludy Atala

Kisfaludy Atala

költőnő

1836. április 6. — 1911. február 18.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 148 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. november 16.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kisfaludy Atala

A szenvedőkhez

Oh ti, kiket nagy bú,
Nagy fájdalom ére,
Boruljatok a hű
Természet keblére!

Óh, csak értenétek
Ti a természetet!
Mennyi vigasztalót
Beszél, mennyi szépet!

Óh, csak értenétek
A virág beszédét,
Felélesztené az
Szivetek reményét.

A virág azt mondja:
"Én is elhervadtam,
De a kikelettől
Új életet kaptam."

Oh, csak értenétek,
Mit a patak cseveg,
Felhevülne kínban
Megkövült szivetek.

A patak azt mondja:
"Jég boritá keblem;
De a napsugártól
Újra felhevültem!"

Óh, csak értenétek
Az ég tiszta fényét,
Felderitné újra
Lelkeitek éjét.

Az ég azt ragyogja:
"Sokszor éj boritott,
De a hajnal reám
Újra fényét árasztott."

Óh, csak értenétek,
Hogy csillagbetükkel
Isten a kék égre
E szokat irá fel:

"Ki újra tavaszt küld
Minden hervadásra,
És új hajnalt virraszt
Minden éjhomályra;

Ki felolvaszthatá
A kis patak jegét:
Ő reá bizd szived
Bánatát, keservét."

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom