Tízéves voltam. Vacsora után
- - - - - U U U U -
Kisurrantam a hintahelyre még.
U - - U U - U - U -
Ezer szemével, tündöklő szemével
U - U - - - - - U - U
Engem nézett az augusztusi ég.
- - - - U UU - U U -
Mert tudta jól: eljött a pillanat,
- - U - - - U - U -
Hogy én is ráemelem szememet,
U - - -U U - U U -
S az első látás megpecsételi
U - - - - - U - U U
A rólam megírt költő-végzetet.
U - - U - - - - U U
Megragadtam a hinta kötelét,
- U - U U - U U U -
Lendültem a mosolygó ég alatt...
- - U U U - - - U -
Egyszer csak fölvetettem szememet,
- - - - U - - U U -
S szemem, mint a halotté, fennakadt,
U - - U U - - - U -
Megtört a hinta lendülete is.
- - U - U - U U U U
A csendben, messze, harsogott a gát,
U - - - U - U - U -
Elénekelte az én életem
U - U - U U - - U U
Egyetlen, örök szerelmi dalát.
U - U U - U - U U -
Ó, szép volt akkor farkasszemet nézni
- - - - - - - U - - U
Ezer szemmel egy régi éjszakán,
U - - U - - U - U -
Azóta mindíg ezer szembe nézek,
U - U - - U - - U - U
És fennakadok millió csudán.
- - U U - - U- U -
Ezer szemével, tündöklő szemével
U - U - - - - - U - U
Akkor megáldott, - s megrontott az ég:
- - U - - - - - U -
Egy szempárba egészen elmerülni
- - - U U - U - U - U
Azért nem tudtam eddig soha még.
U - - - U - - U U -
| 10
10
11
11
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
11
10
11
10
11
10
11
10
| Alliteráció
Alliteráció
|