Istent, Jézust nem sokat emlegetted.
- - - - - U U - U - -
Ha imádkoztál is: titokba tetted.
U U - - - - U - U - U
A holdtól féltél: megzavarta álmod.
U - - - - - U - U - -
Hidegen hagytak hűs csillagvilágok.
U U - - - - - - U - U
Az égen csak a "napocskát" szeretted.
U - - U U U - - U - -
Nem a Napot vad, izzó nyári hévvel,
U U U - U - - - U - -
Csak a napocskát ibolyalevéllel,
U U U - - U U U U - -
Csak a napocskát őszi sugárzással,
U U U - - - U U - - -
Szobán át támolygó téli verőfénnyel.
U - - - - - - U U - - U
Anyám...
U -
Fehérfürtös, napfényszomjas virág,
U - - - - - - - U -
Úgy fordultál Te is a nap felé,
- - - - U U U - U -
Mint sok-sok kedvenc pelargóniád.
- - - - - U - - U-
Lelkedben elzengetlenül buzogtak
- - U - - - U - U - -
S számlálatlanul, szent nap-himnuszok, -
- - - U - - - - U U
Én most e téli nap-elégiával
- - U - U U U - U- U
Áldott, eltűnt kezedre borulok.
- - - - U - U U U U
A reggeliző asztalunkon most is
U - U U - - U - - - U
Úgy bujdosik a tűnő téli fény,
- - U U U - - - U -
Az abrosz ráncaiba úgy fogódzik,
U - - - UU U - U - U
Úgy csillan meg a csészék peremén,
- - - U U - - U U -
Mint akkor... -
- - U
Ó, hogy a tompa tárgyak megmaradnak,
- U U - U - - - U - U
A repedt pohár, csorba csésze is -
U U - U - - U - U -
Visszaverői örök sugaraknak -
- U U -U U - U U - -
Csak Te mentél el fecske-érkezéssel,
- U - - - - U - U - U
Alig kisarjadt ibolyalevéllel. -
U - U - - U U U U - -
De az az akkor sokkal azelőtt volt.
U U U - - - U U U - -
A reggeli-asztalnál ketten ültünk
U - U U - - - - U - -
Talán már februári reggelen,
U - - - U- U - U U
És jött a napfény, az áldott "napocska",
- - U - - U - - U - U
Csillant abroszon, csészén, üvegen.
- - - U - - - U U -
Te szóltál szokatlanul-komolyan:
U - - U - U - U U U
"A túlvilág? Nem, azt nem hihetem,
U - U - U - - U U -
Nem úgy...
U -
De olvastam egy álmodó tudós
U - - U U - U - U -
Elméletét, - az úgy tetszik nekem...
- - U - U - - - U U
Azt mondja, hogy a szeretet erő,
- - U U U U U U U -
Ha kihűl, visszasugárzik a napba, -
U U - - U U - U U - U
És szeretteink lelke érkezik
- U - U- - U - U -
Sugárhajón
U - U -
Mindennap reggeliző asztalunkra.
- - - - U U - - U - U
Látod, ez így nagyon tetszik nekem."
- U U - U - - - U U
Elhallgattunk azután mind a ketten. -
- - - - U U - - U - U
A reggeliző asztalunkon most is
U - U U - - U - - - U
Úgy bujdosik a tűnő téli fény,
- - U U U - - - U -
Az abrosz ráncaiba úgy fogódzik,
U - - - UU U - U - U
Úgy csillan meg a csészék peremén,
- - - U U - - U U -
Mint akkor...
- - U
Ó, Anyám, hogyha igazad lett volna,
- U - - U U U - - - U
Ha Te volnál e bujdosó napocska,
U U - - U - U - U - U
Az abrosz ráncaiba Te fogódznál;
U - - - UU U U U - -
Te csillannál a csészék peremén,
U - - - U - - U U -
Kikötött sugárhajó, drága fény!
U U - U - U - - U -
S a tompa tárgyak, akik megmaradtak,
U - U - U U - - U - U
A repedt pohár, csorba csésze is - :
U U - U - - U - U -
Tükre lennének örök sugaradnak...
- U - - U U - U U - U
| 11
11
11
11
11
11
11
11
12
2
10
10
10
11
10
11
10
11
10
11
10
3
11
10
11
11
11
11
11
10
11
10
10
10
2
10
10
10
11
10
4
11
10
11
11
10
11
10
3
11
11
11
10
10
11
10
11
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|