Bor
Jár a pohár kézről-kézre;
Mámorának tiszta méze
Altasson el minden gondot!
Hogyha borban fürdik ajkunk,
Nem fog ki a bánat rajtunk;
Bölcsesség van a pohárban,
Ne vesszen egy csöpp se kárban:
Derüljön ki minden homlok!
Édes mámor, rózsafelleg,
Szívet és főt mely ha ellep,
Múltat, jövőt elfelejtünk;
Fölgyúl a vér ereinkben,
Ifjúság kél szíveinkben;
Földi láncát mind lehányja,
Kedvből támad égi szárnya:
És magasra száll fel lelkünk.
Édesebb a csók a borban,
Mely elringat jobban-jobban,
Mint a gyermeket a dajka;
S pohárcsengés közt a dalban
Sokkal szívhez szólóbb hang van:
Föl a pohárt! ...Végső cseppje,
Az csak legédesebbje:
Aki józan, lelke rajta!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!