Szerző
Komócsy József

Komócsy József

költő és újságíró

1836. március 25. — 1894. június 19.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 2190 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. október 23.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölte

Komócsy József

A harangok szava

A tóparton, hol fűzek árnya
Borong a kék tükör felett -
Állok némán s mintha a mélyből
Hallanék csöndes éneket.

A harangok harmóniája
Magasztos dallá összecseng,
A fölmorajló hang lelkemben
Visszhangra kél, imába zeng.

A csöngetyűnek síró hangja,
Mint metsző, édes fájdalom -
Ugy átsivít, úgy átverődik
E magasztos, e szép dalon.

Majd mélabúsan búgva zendül
A nagy harangnak mély szava;
A tó megrendül hallatára,
Remeg a sziklák ércfala.

Ah, mennyi bú! ah, mennyi bánat
Zúg e hangokon szerteszét!
Ah, mennyi vigasz, bátorítás
Hallatja bennök énekét!

E dallamok magasztos szárnyán
Lelkem égig emelkedik,
Míg büszke szívem megalázva
Lehull a föld göröngyeig.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!