Csak ott kacag az üröm hangosan,
U - U U U U - - U U
Ahol sok sziv fonódik egybe:
U - - - U - U - U
Csilingelő virágkelyhei
U - U - U - - UU
A szeretetmezőnek.
U U U - U - -
Mi nem leszünk ez estén egyedül.
U - U - U - - U U -
Piros kedv gyullad fel az asztalunkon,
U - - - - U U - U - -
Vendéget várunk,
- - - - -
Csodaföld lakóit.
U U - U -U
Kitárva állnak a fehér kapuk.
U - U - U U U - U U
Isten kapui, lelkünk sarkain:
- - U UU - - - U-
Fényszárnyai az emberszeretetnek.
- - UU U - - U U - U
Az abrosz haván
U - - U -
Szavak illatoznak:
U U - U - -
Hivó igék, a szentéj énekéből,
U - U - U - - - U - -
Zsoltárai a szegény Betlehemnek.
- - UU U U - - U - U
Tinektek nyiltak a fehér kapuk,
U - - - U U U - U -
Kik jöttök messze csillagokból
- - - - U - U - -
Vendégekül:
- - U -
Csöndes hajlékra vágyó Béke,
- - - - U - - - U
Testvért megértő Jóság.
- - U - - - -
Hűség, Szelidség, Mindentmegbocsátás,
- - U - - - - - U - -
Könnyetletörlő szótlan Türelem,
- - U - - - - U U -
Hálás Alázat, Vigasz, Irgalom...
- - U - - U U - U -
Mint gyermekek a hideg idegenből,
- - U U U U U U U - -
Haza siettek -
U U U- -
Velünk ünnepelni.
U - - U - U
Mert aki küldte őket
- U U - U - U
Ugy akarta:
U U - U
Ne legyünk egyedül ez estén.
U U - U U U U - -
Az abrosz haván rózsák illatoznak,
U - - U - - - - U - -
Vendégeink ajándékvirága.
- - U- U - - U - U
Együtt szegjük meg ez éjjelen
U - - - U U - U U
Az élet közös kenyerét.
U - - U - U U -
| 10
9
9
7
10
11
5
6
10
10
11
5
6
11
11
10
9
4
9
7
11
10
10
11
5
6
7
4
9
11
10
9
8
|
Alliteráció
Alliteráció
|